A Huancavilcas
vagy Guancavilcas őshonos nép a Kolumbusz előtti időkben Ecuador parti vidékein élt Manabi , Santa Elena , Guayas és
El Oro tartományokban .
A legfigyelemreméltóbb Huancavilcas települések a Colonche , a Puna és a
A legfigyelemreméltóbb Huancavilcas települések a Colonche , a Puna és a
Guayaquil - öblökben voltak .
Egyes kutatók Manteño-Huancavilca néven is nevezik a kultúrát annak ellenére , hogy régészetileg a Huancavilcas idősebb , mint a Manteños .
A Területen a Guangala kultúra (ie 500 – i.sz 500 ) , a Bahia kultúra ( i.e. e 500 . i.sz 500 ) és a Huancavilcas Kultúra ( i.e. 500 – i.sz. 1530 ) között létezett .
Egyes kutatók Manteño-Huancavilca néven is nevezik a kultúrát annak ellenére , hogy régészetileg a Huancavilcas idősebb , mint a Manteños .
A Területen a Guangala kultúra (ie 500 – i.sz 500 ) , a Bahia kultúra ( i.e. e 500 . i.sz 500 ) és a Huancavilcas Kultúra ( i.e. 500 – i.sz. 1530 ) között létezett .
A Huancavilca kultúra három elkülönülő csoportba sorolható :
1. Manteños (Manabi)
2. Huancavilcas (Guayas és Santa Elena)
3. Punáes (Guayas és El Oro) .
Spanyol krónikások és a történészek megállapították a kulturális különbözőségeket a három csoport között , azonban bebizonyították a kölcsönös kereskedelmi és testvéri együttélést .
Spanyol krónikások és a történészek megállapították a kulturális különbözőségeket a három csoport között , azonban bebizonyították a kölcsönös kereskedelmi és testvéri együttélést .
A Huancavilcas
kerámiák nagyon sötétek és nagyon meghatározott geometriai formák jellemzik , a szobrok ember alakúak és zoomorphikusak
.
A Huancavilcas nyelv nem jól dokumentált és a nyelvet
nem besorolhatónak tartják .
Jijón és Caamaño
(1941) , Paz és
Mino (1961) feltételezik
, hogy a Huancavilkák
és többi szomszédos csoportok egy feltételezett nyelvcsalád az Atallán tagja volt .
Jijón és Caamaño szerint a Manta-Huancavilcas-Punáes csoport egy
nyelv , melynek különböző változatai vannak , de nincs elég empirikus bizonyíték ami ezt megerősíti .
A Manta-Huancavilcas-Punáes
és különböző változatai kapcsolódnak a Mochica , Canari és a Puruhá nyelvekhez
.
Ezt a nézeteket azonban az egyéb Dél-Amerikai
nyelvészeti osztályozási kísérletek részben fogadják el (Loukotka, 1968) .
A feltételezett Atalan (Atallan , Tallan, Maja) nyelvi csoporthoz 6 nyelv és több kisebb-nagyobb közel 80 etnikum tartozott .
1. Huancavilcas ( Guancavilcas )
2. Manta
3. Puná
4. Kara
5. TumbezA Manteño-Huancavilca tengeri kultúra Nyugat-Ecuadorban virágzott i.sz. 500 és i.sz. 1526 között a Spanyol konkvisztádorok megérkezéséig . Kulturális hatalmuk északon a Kolumbiai határig ért , míg délen a Puná-sziget is hatalmi befolyásuk alá került .
A jelentések
szerint a Huancavilkák harcias népek és kiváló harcosok
voltak ; fegyvereik az íj és nyíl . Kitűnő navigációs ismereteik
voltak . Kis faházakban éltek .
Általuk művelt manióka , jamgyökér , bab és a kukorica . Vadásztak és halásztak .
A leszármazottaik Santa Elena tartományban
élnek .
Házaikat és szobraikat kőből készítették . Híresek voltak arany , ezüst és réz tárgyaikról . A kereskedelem volt az egyik fő gazdasági tevékenységük .
Fő export kereskedelmi
árucikkeik voltak a Spondylus kagyló héj , pamut
szövet, arany,
ezüst, réz és obszidián tükör .
A Manteño-Huancavilkák hatalmas balsafa vitorlás tutajokat építettek , járműveiknek húsz főnyi legénysége volt , melyek akár 60 méter hosszúak és súlyuk 17.000 kilogramm volt , a rakomány súlya elérhette akár a 40 tonnát ..
Tutajaikat vastag egymáshoz kötözött balsafarönkökből építették , fedélzetük vesszőkkel volt lefedve . Nagy négyzet alakú pamut vitorlájuk volt , egyes tutajokon elő vitorlát is használtak .
A balsa tutajok felépítménye ellenállt az erős tengeri hullámzásoknak .
A parti hajósok az Inkák alattvalói voltak , akiket az inka harcosok csak hosszú és kemény harcok árán tudtak legyőzni . Az Inkák hatalmuk alá vonták ugyan ezeket a parti népeket , de kultúrájukat már nem tudták rájuk erőltetni .
A Manta és a Huankavilka népek ügyes hajósok voltak , kiváló navigátorok voltak , kereskedtek a messzi településekkel és a tutajaikkal eljutottak délen Peru és Chile területeire , északon a mai Mexikói Kaliforniai-öböl térségébe .
A legnagyobb tutajaik a kisebb tengeri viharokat is könnyedén átvészelték .
Az Ecuadori valamint a Perui tutajok széllel szemben is könnyen tudtak haladni.
Úgy érték el , hogy különböző méretű deszkalapokat ( guara ) dugtak a farönkök közt a vízbe , míg másokat felvéve szabályozták és az útirányuknak megfelelően tudták kormányozni a tutajaikat.
A Dél-Amerikai balsa tutajok feltűnően hasonlítanak a Kínában , Dél és Délkelet-Ázsiában használt tengeri járművekre . Ez a hasonlóság oly erős , hogy véletlen nem lehetett .
A tutaj építési ismeretek feltehetően a Kínából érkező egyik bevándorló hullámmal érkezett a térségbe .
A Cambridge-i
egyetem tudósának Joseph Needhamnak
több kötetes munkája van a Kínai civilizációról , amiben tényezők mutatnak Kína
és az Amerikai kontinens közötti kapcsolatokra .
A transz pacifikus kontaktus hívei
által idézett egyik legfontosabb lelet a centerboard .
Ugyanez a guara , ami
stabilizálja a balsa tutajokat Ecuadorban
, mint az Ázsiai tutajokat a
csúszó leeboard .
Vagyis a találmány függetlenül készült a Csendes-óceán mindkét oldalán
, vagy amint Heyerdahl és sokan mások gondolják , hogy az őskori tengerészek
vitték a guara találmányt Ázsiából Ecuadorba , illetve az ellenkező irányba . Tim
Severin Ír felfedező az 1990-es években újraélesztette ezt a hipotézist és arra a
következtetésre jutott , hogy a legvalószínűbb módja az érintkezésnek a két terület között , a Kínai bambusz
tutajok voltak .
.PNG)
.jpg){kind=spacer}
