A HUANCAVILKÁK ( LOS HUANCAVILCAS ) A CSENDES - ÓCEÁN HAJÓSAI

 A Huancavilcas vagy Guancavilcas őshonos nép a Kolumbusz előtti időkben Ecuador parti vidékein élt  Manabi , Santa Elena , Guayas és El Oro tartományokban .
A legfigyelemreméltóbb Huancavilcas települések a Colonche , a Puna és a

Guayaquil - öblökben voltak .
Egyes kutatók  Manteño-Huancavilca néven is nevezik a kultúrát annak ellenére , hogy régészetileg a Huancavilcas idősebb , mint a Manteños .
A Területen a Guangala kultúra (ie 500 – i.sz 500 ) , a Bahia kultúra ( i.e. e 500  . i.sz 500 ) és a Huancavilcas Kultúra ( i.e. 500  – i.sz. 1530 ) között létezett .

A Huancavilca kultúra három elkülönülő csoportba sorolható :

1. Manteños (Manabi)

2. Huancavilcas (Guayas és Santa Elena)

3. Punáes (Guayas és El Oro) .
Spanyol krónikások és a történészek megállapították a kulturális különbözőségeket a három csoport között , azonban bebizonyították a kölcsönös kereskedelmi és testvéri együttélést .

A Huancavilcas kerámiák nagyon sötétek és nagyon meghatározott geometriai formák jellemzik  ,  a szobrok ember alakúak  és zoomorphikusak .

A Huancavilcas nyelv nem jól dokumentált és a nyelvet nem besorolhatónak tartják  .

Jijón és Caamaño (1941) ,  Paz és Mino (1961) feltételezik , hogy a Huancavilkák és többi szomszédos csoportok egy feltételezett nyelvcsalád az Atallán tagja volt .

Jijón és Caamaño szerint a Manta-Huancavilcas-Punáes csoport egy nyelv , melynek különböző változatai vannak , de nincs elég empirikus bizonyíték ami ezt  megerősíti .

A Manta-Huancavilcas-Punáes és különböző változatai kapcsolódnak a Mochica , Canari és a Puruhá nyelvekhez .

Ezt a nézeteket azonban az egyéb Dél-Amerikai nyelvészeti osztályozási kísérletek  részben fogadják el (Loukotka, 1968) .

A feltételezett Atalan (Atallan , Tallan, Maja) nyelvi csoporthoz 6 nyelv és több kisebb-nagyobb közel 80 etnikum tartozott .

1. Huancavilcas ( Guancavilcas )

2. Manta

3. Puná

4. Kara 

5. Tumbez

A Manteño-Huancavilca tengeri kultúra Nyugat-Ecuadorban virágzott i.sz. 500 és i.sz. 1526 között a Spanyol konkvisztádorok megérkezéséig . Kulturális hatalmuk északon a Kolumbiai határig ért , míg délen a Puná-sziget is hatalmi befolyásuk alá került . 

A jelentések szerint a Huancavilkák harcias népek és kiváló harcosok voltak  ;  fegyvereik az  íj és nyíl . Kitűnő navigációs ismereteik voltak . Kis faházakban éltek .

Általuk művelt manióka , jamgyökér , bab és a kukorica . Vadásztak és halásztak .

A leszármazottaik Santa Elena tartományban élnek .

Házaikat és szobraikat kőből készítették . Híresek voltak arany , ezüst és réz tárgyaikról . 
A kereskedelem volt az egyik fő gazdasági tevékenységük .

Fő export kereskedelmi árucikkeik voltak a Spondylus kagyló héj , pamut szövet,  arany, ezüst, réz és obszidián tükör .

A Manteño-Huancavilkák hatalmas balsafa vitorlás tutajokat építettek , járműveiknek húsz főnyi legénysége volt , melyek akár 60 méter hosszúak és súlyuk 17.000 kilogramm volt  , a rakomány súlya elérhette akár a 40 tonnát ..
Tutajaikat vastag egymáshoz kötözött balsafarönkökből építették , fedélzetük vesszőkkel volt lefedve . Nagy négyzet alakú pamut vitorlájuk volt , egyes tutajokon elő vitorlát is használtak . 
A balsa tutajok felépítménye ellenállt az erős tengeri hullámzásoknak . 
A parti hajósok az Inkák alattvalói voltak , akiket az inka harcosok csak hosszú és kemény harcok árán tudtak legyőzni . Az Inkák hatalmuk alá vonták ugyan ezeket a parti népeket , de kultúrájukat már nem tudták rájuk erőltetni . 
A Manta és a Huankavilka népek ügyes hajósok voltak , kiváló navigátorok voltak , kereskedtek a messzi településekkel és a  tutajaikkal eljutottak délen Peru és Chile területeire  ,  északon a mai Mexikói Kaliforniai-öböl térségébe . 
A legnagyobb tutajaik a kisebb tengeri viharokat is könnyedén átvészelték . 
Az Ecuadori valamint a Perui tutajok széllel szemben is könnyen tudtak haladni. 
Úgy érték el , hogy különböző méretű deszkalapokat ( guara ) dugtak a farönkök közt a vízbe , míg másokat felvéve szabályozták és az útirányuknak megfelelően tudták kormányozni a tutajaikat. 
A Dél-Amerikai balsa tutajok feltűnően hasonlítanak a Kínában , Dél és Délkelet-Ázsiában használt tengeri járművekre . Ez a hasonlóság oly erős , hogy véletlen nem lehetett . 
A tutaj építési ismeretek feltehetően a Kínából érkező egyik bevándorló hullámmal érkezett a térségbe .

A Cambridge-i egyetem tudósának Joseph Needhamnak több kötetes munkája van a Kínai civilizációról , amiben tényezők mutatnak Kína és az Amerikai kontinens közötti kapcsolatokra .

A  transz pacifikus kontaktus hívei által idézett egyik legfontosabb lelet a centerboard .

Ugyanez a guara , ami stabilizálja a balsa tutajokat Ecuadorban  , mint az Ázsiai tutajokat a csúszó leeboard  .

Vagyis a találmány függetlenül készült a Csendes-óceán mindkét oldalán , vagy amint Heyerdahl és sokan mások gondolják , hogy az őskori tengerészek vitték a guara találmányt Ázsiából Ecuadorba , illetve az ellenkező irányba . Tim Severin Ír felfedező az 1990-es években újraélesztette ezt a hipotézist és arra a következtetésre jutott , hogy a legvalószínűbb módja az érintkezésnek  a két terület között , a Kínai bambusz tutajok voltak .