A Xakriaba nép Brazíliában ma Minas
Gerais állam északkeleti részén él 29 faluban, lélekszámuk: 2010-ben 9190 fő, területük: 53000 ha. .
A Xakriabá népről kevés történelmi, néprajzi feljegyzések
készültek. A valaha óriási területük kiterjedt Minas Gerais, Bahia, Goias
és Piaui államokra. Az Urucuia és Paracatu folyók közötti régiók és a San Francisco mellékfolyói a bal parton; A Palma folyó régió Tocantins és Goias államokban. A Gurgeia folyó és a Parnaiba között terület Bahia és Piaui államokban.
Bahia államban Coroa és Acroa nevű alcsoportjaik éltek.
Kultúrájuk vadászó, gyűjtögető, kapás földművelő volt.
Bahia államban Coroa és Acroa nevű alcsoportjaik éltek.
Kultúrájuk vadászó, gyűjtögető, kapás földművelő volt.
Nyelvük a Makro – Gé nyelvek Akwe csoportjához tartozott a Xavante
és a Xerente népekkel együtt.
A Xavanték 1960-ig háborúban álltak a
fehérekkel.
A Xakriabák által lakott területekre a Portugálok 1553-55-ben hatoltak be először
(Francisco Espinoza expedíció) . Az észak- Minas fehér megszállása a XVII.
század végén kezdődött.
A XVII. század második felében Matias Cardoso de Almeida
vezetésével a Portugál gyarmatosítók Xakriabá falvakra támadtak. Matias Cardoso de Almeida egy Paulista bandeirante volt, aki élete egy részét az őshonos népek falvainak megszüntetésére , felszámolására szentelte a Sertao - ban .
A 1699 június 24-én az Itacarambi folyó mellett élő több száz Xakriabá lemészárlását rendelte el.
Hamarosan megjelentek a területen a katolikus misszionáriusok, akik az indiánokat falvakba koncentrálták annak érdekében, hogy katekizálják és kényszerítsék őket, hogy portugál nyelven beszéljenek.
A Portugál gyarmatosítást jellemezte a válogatás nélküli erőszak , kegyetlenkedés az őshonos népek ellen. A túlélő Xakriabák, hogy elkerüljék a gyarmatosítók további üldözését kénytelenek voltak lemondani, változtatni hagyományaikon és szokásaikon.
1728-ban Gennaro Cardoso a Déli-Kajapók elleni háborúban nyújtott segítségük jutalmaként földterületet adományozott a Xakriabá népnek.
A Xakriabák mára erősen keveredtek a területükön letelepült fehérekkel és feketékkel.
A 1699 június 24-én az Itacarambi folyó mellett élő több száz Xakriabá lemészárlását rendelte el.
Hamarosan megjelentek a területen a katolikus misszionáriusok, akik az indiánokat falvakba koncentrálták annak érdekében, hogy katekizálják és kényszerítsék őket, hogy portugál nyelven beszéljenek.
A Portugál gyarmatosítást jellemezte a válogatás nélküli erőszak , kegyetlenkedés az őshonos népek ellen. A túlélő Xakriabák, hogy elkerüljék a gyarmatosítók további üldözését kénytelenek voltak lemondani, változtatni hagyományaikon és szokásaikon.
1728-ban Gennaro Cardoso a Déli-Kajapók elleni háborúban nyújtott segítségük jutalmaként földterületet adományozott a Xakriabá népnek.
A Xakriabák mára erősen keveredtek a területükön letelepült fehérekkel és feketékkel.
Nyelvük 1864-ben kihalt, ma Portugálul
beszélnek.
A Xakriabá népre jellemző az ellenállási és alkalmazkodási képesség, a vallásosság, kötődés az ősi földhöz a közös tulajdonhoz. Ellenálltak a gyarmati és a birodalmi Brazíliának, a különböző „köztársaságoknak", a bandeirantéknak.
A Xakriabá népre jellemző az ellenállási és alkalmazkodási képesség, a vallásosság, kötődés az ősi földhöz a közös tulajdonhoz. Ellenálltak a gyarmati és a birodalmi Brazíliának, a különböző „köztársaságoknak", a bandeirantéknak.
Ma elsődlegesen a mezőgazdaság a fő gazdasági
tevékenységük.
A Xakriabá népet ma is érik inzultusok, területeiket jogellenesen foglalják el. 1987-ben egy fegyveres banda lemészárolta a nép fő vezetőit.
A gyilkosságok és az erőszak felhívta a szövetségi kormány figyelmét, mely végül is bírósági tárgyaláshoz vezetett. 1988-ban az ügyészség a szövetségi rendőrség segítségével kiutasította a megszállókat a Xakriabá nép területeiről.
2003-ban rezervátumukat 6000 hektárról 53000 hektárra növelte a Brazil kormány.
A Xakriabá népet ma is érik inzultusok, területeiket jogellenesen foglalják el. 1987-ben egy fegyveres banda lemészárolta a nép fő vezetőit.
A gyilkosságok és az erőszak felhívta a szövetségi kormány figyelmét, mely végül is bírósági tárgyaláshoz vezetett. 1988-ban az ügyészség a szövetségi rendőrség segítségével kiutasította a megszállókat a Xakriabá nép területeiről.
2003-ban rezervátumukat 6000 hektárról 53000 hektárra növelte a Brazil kormány.
 |
| Foto: Edgar Corrêa Kanatyõ |
http://pib.socioambiental.org/pt/povo/xakriaba/1155
http://www.anovademocracia.com.br/no-128/5289-nas-terras-do-guerreiro-povo-xakriaba
http://www.funai.gov.br/arquivos/conteudo/cogedi/pdf/revista_estudos_pesquisas_v3_n1_2/02Xakriaba_%20cultura_historia_demandas_e_planos_Rita_Heloisa_de_Almeida.pdf
http://www.conflitoambiental.icict.fiocruz.br/index.php?pag=ficha&cod=215.
http://brasil.antropos.org.uk/ethnic-profiles/profiles-x/183-313-xakriaba.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése