Hunor s Magor története
A magyar eredetmonda szerint Hunor és Magor az ősei a hunoknak és a magyaroknak. Ők Enéh és Ménrót elsőszülött fiai vagyis ikergyermekei. Ménrót óriás a nyelvek összezavarodásának kezdete után Eviláth földjére ment, amelyet akkor Perzsiának neveztek, és ott két fiút, Hunort és Magort nemzett Enéhtől. Tőlük eredtek a hunok és magyarok. Mivel Hunor és Magor elsőszülöttek voltak, atyjuktól elkülönülten laktak sátraikban. Történt egy nap, hogy vadászatra mentek Meotisz mocsarai közé, amikor a pusztán szarvasünő bukkant fel előttük; azt követték, s az menekült előlük, míg végre eltűnt a szemük elől. Sokáig keresték, de nem találták. Végtére is a mondott ingoványt bebarangolták, és úgy ítélték, alkalmas marhatartásra. Ezt követően visszatértek apjukhoz, és elnyerték engedélyét, hogy minden vagyonukkal a Meotisz mocsarába költözhessenek. Meotisz pedig Perzsiával határos, amelyet egyetlen kicsiny gázlótól eltekintve tenger vesz körül. Folyóknak teljesen híján van, ám bővelkedik fűben, fában, madarakban, halakban és vadakban. Meotiszba költözésük után öt évig állhatatosan ott tartózkodtak. A hatodik évben kijöttek, egy elhagyott helyen rábukkantak a Belár-fiak feleségeire és gyermekeire, akik férjeik nélkül maradtak sátraikban. Minden vagyonukkal együtt elragadták, s gyors vágtában Meotiszba nyargaltak. Történt pedig, hogy a gyermekek között az alán fejedelemnek, Dulának két lányát is elfogták; az egyiket Hunor, a másikat Magor vette feleségül. Mivel sokáig maradtak a mocsárban, hatalmas nemzetté kezdtek nőni, így a föld sem befogadni, sem táplálni nem tudta őket. Felderítőket küldtek tehát onnan Szkítiába, és miután Szkítia országát kikémlelték, oda vonultak megtelepedni.
A magyar eredetmonda szerint Hunor és Magor az ősei a hunoknak és a magyaroknak. Ők Enéh és Ménrót elsőszülött fiai vagyis ikergyermekei. Ménrót óriás a nyelvek összezavarodásának kezdete után Eviláth földjére ment, amelyet akkor Perzsiának neveztek, és ott két fiút, Hunort és Magort nemzett Enéhtől. Tőlük eredtek a hunok és magyarok. Mivel Hunor és Magor elsőszülöttek voltak, atyjuktól elkülönülten laktak sátraikban. Történt egy nap, hogy vadászatra mentek Meotisz mocsarai közé, amikor a pusztán szarvasünő bukkant fel előttük; azt követték, s az menekült előlük, míg végre eltűnt a szemük elől. Sokáig keresték, de nem találták. Végtére is a mondott ingoványt bebarangolták, és úgy ítélték, alkalmas marhatartásra. Ezt követően visszatértek apjukhoz, és elnyerték engedélyét, hogy minden vagyonukkal a Meotisz mocsarába költözhessenek. Meotisz pedig Perzsiával határos, amelyet egyetlen kicsiny gázlótól eltekintve tenger vesz körül. Folyóknak teljesen híján van, ám bővelkedik fűben, fában, madarakban, halakban és vadakban. Meotiszba költözésük után öt évig állhatatosan ott tartózkodtak. A hatodik évben kijöttek, egy elhagyott helyen rábukkantak a Belár-fiak feleségeire és gyermekeire, akik férjeik nélkül maradtak sátraikban. Minden vagyonukkal együtt elragadták, s gyors vágtában Meotiszba nyargaltak. Történt pedig, hogy a gyermekek között az alán fejedelemnek, Dulának két lányát is elfogták; az egyiket Hunor, a másikat Magor vette feleségül. Mivel sokáig maradtak a mocsárban, hatalmas nemzetté kezdtek nőni, így a föld sem befogadni, sem táplálni nem tudta őket. Felderítőket küldtek tehát onnan Szkítiába, és miután Szkítia országát kikémlelték, oda vonultak megtelepedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése