A TITOKZATOS OMAGUÁK TÖRTÉNELME

Az első regisztrált történelem 1530-ig nyúlik vissza , hogy létezett egy törzsszövetség aminek a névadója az Omagua nép volt , akik a hatalmas feltérképezetlen területen az Andok keleti részén
éltek . Egyesek szerint az El Dorado legendán alapuló történeteket csak Diego de Ordaz találta ki , aki a nagy Orinoco folyón találkozott az őslakosokkal .
A jelenlegi megszerzett ismeretek és nemcsak az ősi iratok , könyvek tanulmányozása révén , hanem a megtalált régészeti leletekből következik , hogy a felvidéki Chiribiquete Omagua nép uralta az Amazonas-medencét ( Kolumbia, Brazília és Peru ) .
Gyakorolták a mezőgazdaságot és idejüket a kézműves , fazekas edények és arany ékszerek gyártására szentelték .

Felipe de Utre 1540 évi expedicíójában a már feltárt Carijona területen túl a Caqueta mellékfolyója az Apaporis mellett egy szinte misztikus látomása volt , amelyben messziről egy várost látott templomokkal és arany palotákkal , melyekről ő hitte , hogy ez volt El Dorado . A tizenkilencedik században a híres Olasz geográfus és kartográfus Agustín Codazzi írta többek között : egy szikla csoport furcsa alakú gránitcsúcsokkal létezik a Rio Macaya közelében . Távolból erődnek nézhető épületek romjaival , kő tornyokkal ...A legvalószínűbb , hogy Felipe de Utre nézte messziről a felvidéki Chiribiquete Carijona ősi földet , amely ma része a nemzeti parknak Kolumbiában Caqueta tartományban .
Egyes kutatók , akik tanulmányozták a Kolumbiai Meta lemezen található szertartási halmokat beszélnek egy letűnt kultúráról , amely egészen 1650-ig uralta hatalmas területen a Kolumbiai Orinoco és az Amazonas területét . Tény, hogy az Omagua törzsszövetség valóban létezett , ahogy azt 1542-ben Gáspár de Carvajal leírta .
Úgy gondolják , hogy az Omagua kultúra központjában Chiribiquete volt . Az utolsó bizonyíték az Omagua kultúra létezésére visszanyúlik a 17. század második felébe , amikor Samuel Fritz az Amazonas és mellékfolyója a Putumayo területeit látogatta meg .
Úgy gondolják , hogy később a tizennyolcadik században a Juruá, Purus és Caqueta folyók összefolyásánál az Omagua etnikum túlélői behatoltak mélyén a Caqueta folyó vidékére és menedéket találtak az ősi Chiribiquete földön , ahol őseik sok évszázaddal korábban tettek a területen gyönyörű barlangrajzokat a barlangokban .
A történelem könyvek és a régészet nem írják le az Omagua népet mint törzsszövetséget , hiszen ez az ősi népet megtizedelte egy vírus , amelynek az Európai hódítók voltak tudatlanul a fuvarozói . Tény, hogy a német hódítók első útjai és Francisco de Orellana expedicója a felelős a himlő vírus és egyéb betegségek terjedésének az Amazóniai bennszülöttek között , de különösen az után , hogy 1680-ban a Spanyol jezsuiták ( Quito ) betörése és a Portugál egyház
( Belém ) által elterjedtek a vírusok és a baktériumok és törölték örökre az ősi Omagua kultúrát .

Az Omagua kultúra a csúcsot nem sokkal a Spanyolok érkezése előtt érte el , akik felhívták a figyelmet , hogy magas ismeretekkel . készségekkel és bölcsességgel rendelkeznek .
A legkorábbi leírást az Omagua társadalomról Gaspar de Carvajal írta . Gaspar de Carvajal Francisco de Orellana lelkésze volt , aki részt vett abban az expedícióban , mely elsőként hajózott végig a nagy Amazonas folyamon . A Francisco de Orellana expedíció 1542 május 21-én érte el a Rio Trinity folyó torkolatát ( ma Rio Juruá ) . A part közelében a Rio Juruá és az Amazonas találkozásánál egy nagy település állt . Orellana rájött , hogy ez a mitikus Omaguák földje „ Grand Aparia „ . A folyó mellett tornyosultak a hatalmas hosszú házak és rengeteg szépen faragott vázáik voltak . Az érkező Spanyolokat az arany város ( El Dorado ) legendákkal és arannyal etették . Az arany városokról szóló mesés történetek hatására az Omagua népek által lakott területekre több expediciót vezettek , többek között Georg von Speyer ( 1536 ) , Philipp von Hutten (1541 ) és Pedro de Ursua (1560 ) .
Az Omaguák először 1538-ban találkoztak az Európaiakkal , amikor a Diego Nunes expedíció feltárást végzett a Huallaga és az Amazon medencékben .

A Spanyolok jelentős számban a17. és a 18. század elején érkeztek , abban az időben a Nyugati Amazonas-medencében az Omagua nyelvet mintegy 100.000 ember beszélte két fő területen : az Amazonas folyón a Rio Napo torkolata és Rio Jutai között , valamint az Aguarico és a felső Napo folyó területeken .

Az Omagua , valamint a velük rokon Cambeba népnek a neve Portugál nyelven : Canga Peba ” lapos fejű". Ezeknek az embereknek a bizarr szokása volt két lapos deszka között a bölcsőhöz kötözni az újszülöttek fejét és a annak megnyomásával adtak egy furcsa formát a fejnek . A cél az volt , hogy a fejforma hasonlítson a holdra . A csecsemők feje elől és hátul olyan lapos lett „ mint az ember tenyere „ . Ez a szokás később a jezsuiták érkezésével eltűnt .

Az Európai hódítók érkezése előtt az Omaguák tunikát viseltek , társadalmi szervezetben éltek és nagyon harciasak voltak , nagy harcosoknak írták le őket , a művészetükben szerepet kapott a nyíl . Képzett gazdálkodók voltak , termesztettek maniókát , kukoricát , gyapotot és dohányt . Ők bonyolították le a só kereskedelmet , halásztak és vadásztak . Házaikat a folyók partjainál és azok ártereinek közelében építették . Minden falu 30 vagy 40 házból állt . melyet egy nagyon nagy család foglalt el ( 700 fő ) . A mindennapi életükben érvényesült a tiszteletteljes kapcsolat a környezetükkel és az állatokkal .

Az Omagua emberek az Amazonas síkságra az első században (Marajo sziget , Brazília) léptek be .
Ezt a kultúrát először az V. században (Itacoatiara- Brazília) azonosították különböző színű kerámiák jelenlétében (fekete, piros és fehér) .
A sokszínű hagyomány fokozatosan terjedt nyugat felé a központi Amazon (Nagy Aparia) és Ecuador térségébe a V. és a X . évszázadok során . A Carbon-14 eredmények szerint a kilencedik és tizedik században az Omaguák elérték a Napo, Aguarico, Coca, Tiputini és Yasuni folyók partjait .

Az első jezsuita terjeszkedés idején az Amazonas vidékén az Omaguák voltak a legjelentősebb kultúrával rendelkező és a legnagyobb létszámú nép , az összes többi törzs kicsi volt , nomádok és a különböző nyelveken beszéltek .

A jeszuita redukciókhoz 1645-ben csatlakoztak .
1687-ben Samuel Fritz érkezett az Omaguák lakta területre és néhány éven belül az Omagua nyelven kifejlesztett egy katekizmust .
Az 1690-es években a Portugálok szakaszosan , majd a később intenzívebben rabszolga razziákat indítottak Pará városából ( ma Belém ) . ennek hatására a Középső Amazonas területi Omaguák és szomszédos Yurimaguák elmenekültek a biztonságot adó a Napo folyó torkolatánál levő jezsuita misszió települések közelébe .
A menekültek beáramlása hozzájárult ahhoz , hogy a jezsuiták és az Omaguák lakosok kapcsolata megromlott a missziós településeken . 1697-ben az Omaguák Payoreva főnök vezetése alatt több településen a jezsuita misszonáriusokra támadtak , a lázadást Fritz kérésére katonai erővel elfojtották .

Az Omagua lakosság száma a 18. század elején a Spanyol gyarmati hatóságokkal szembeni ellentétek és a betegségek miatt drasztikusan csökkent . Ahogy a pap Angel Cabodevilla írta : ” A kapcsolatok az érintkezések a kívülállókkal betegségeket hoztak rájuk és ez volt a fő oka haláluknak , valamint a konkviszta általi erőszak ” .

A jezsuita redukciók ( 1767 ) felszámolása után az Omaguák fenyegetve voltak minden oldalról : az indiánok és más etnikai csoportok őket árulóknak látták , hogy segítették a jezsuitákat . A Portugálok azt gondolták , hogy ők szövetségesek a Spanyolokkal és a Spanyolok azt , hogy szövetségesei a Portugálokkal .

Hamarosan a nagy Amazóniai Omagua nép minden irányba menekült ,
elpusztultak a betegségekben végül eltűntek , egyesültek más etnikai

csoportokkal . 2011-ben az Omaguák Peruban : "kevesebb , mint tíz idős
ember " , a Kambeba nyelvet beszélők száma sem volt több a Brazíliai Tefe város mellett . A Kambeba etnikum 2000-ben Brazíliában 156 fő .

Az Omagua nyelv szorosan kapcsolódik a Kokama nyelvvel . Rodrigues besorolása szerint a Tupi Guarani csoport III alcsoportjába tartozik . Alternatív Omagua nevek a következők : Agua , Anapia, Ariana, Cambeba, Cambeeba, Cambela, Campeba, Kanga Peba , Compeva, Janbeba, Kambeba, Macanipa, Omagua Yete, Pariana, Umaua, Yhuata .