Dél-amerikai indiánok: történetek ősi népekről, nyelvekről - Brazil tájak, növények, állatok: Brazília

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Brazília. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 24., vasárnap

A TUPINAMBÁK ( TUPIGUARANIK ) ŐSTÖRTÉNELME , KULTÚRÁJA

A Portugálok a mai Brazília partvidékén a harcos Tupi-Guarani nyelvű csoportokat találták , ismertebb néven a Tupinambákat.

A krónikások a partokon a nagy konföderációt alkotó Tupiguarani helyi népességet fejlettebbnek tartották a területen őshonos Tapuja népeknél társadalmuk kezdődő állami szinten volt.
A Tupi-Guarani kerámiákat jellemzi a sokszínűség, ami csatlakozik a fehér alaphoz.

Tupiguarani kerámia

http://www.museunacional.ufrj.br/guiaMN/Guia/paginas/7/ceramicatupi.htm

Úgy vélik, hogy ennek a fazekasságnak a széles körű terjesztése hozzájuk köthető és a kulturális központjuk Amazóniában volt onnan terjedt el a Brazil tengerparton.

Donald Lathrap és Evans alátámasztják azt a hipotézist, hogy az eredeti központjuk a Brazíliai Amazónia volt.

Rodrigues (2007) úgy véli, a Proto-Tupian őshaza valahol a Guapore és Aripuanã folyók és a Madeira folyó vízgyűjtőjében volt. Úgy véli, a Proto-Tupian nyelv visszanyúlik, mintegy 5000 évre.
Donald Lathrap és Evans valamint P. W. elismerik, hogy a Tupikat alkotó hét nagy ág Amazóniai származású volt és az egyikük emigrált délre, elérte és egyesült a Guaranikkal, Paraguay lakóival.

A Tupi-guaranik i.sz. 1000 körül elkezdték megszállni a Brazil tengerpart déli és középső területeit , beleértve a Cabo Frio régiót.

A Tupi nyelvtörzs felosztása széles, kiterjed egy sor törzsre Brazília, Argentína, Bolívia, Paraguay, Peru és Uruguay államok területén .

A "Tupi-Guarani" (kötőjellel) összehozza a Guarani: (Kaiowá, Nhandeva és Embiás) és a Carijós (Mbyás vagy Embiás)csoportokat a La Plata-medencében, az Uruguay és Paraná folyók völgyében és Tupikat a Maranhăo és Rio de Janeiro államok partjainál, az úgynevezett Tupiniquin és Tupinambá ( Tamoio), Potiguar, Temiminós, Tabajarás, Caetés csoportokat.
Míg a "Tupiguarani" (kötőjel nélkül) a régészeti leletek által ismert néprajzi csoportok.

Sok régész azt állítja , hogy Tupiguaranikat jellemezte a sokszínű és hullámos kerámia, azonban több Tupi-guarani csoportnak nem volt fazekasság történeti korszaka, mint pl. Tapirape, Mundurucu és Guayaqui (Prous, 1992).

Körülbelül i.sz 1000-ben (vagy 900) érkezett a Tupiguarani hagyomány Rio de Janeiro államba a Paraíba do Sul folyóhoz.
A Tupiguaranik az Európaiakkal levő kapcsolatok, érintkezések, kulturális hatások miatt sokat szenvedtek.

A falvaik a tenger közelében és a hátországban a Serra do Mar hegységhez vezető dombokon voltak találhatóak.
Hans Staden (1555) leírta, hogy a falvak kis távolságra voltak egymástól.
Az indián népesség kommunális struktúrában vagy malokákban élt, amiből rövid időre kiléptek, amíg a halászat vagy háború tartott.
A falvaikat az ellenséges törzsekkel határos területeken megerősítették .
A falakat fatörzsekből készítették vagy olyan magas kerítéseket építettek , mint egy ember.

A bejárati kapuk a tengerparton és a szárazföldön elérték a 2 vagy 2,5 m magasságot.
Ezek a kapuk azt a célt szolgálták, hogy megvédjék őket a behatolók ellen abban az esetben, ha a támadók ostrom alá vették a falut vagy körülzárták.

Egy tipikusan esőerdei társadalom volt ideológiai okokból örökös migrációban elsősorban kenukkal a folyókon és a tengeren.
Régebben sűrű erdős területeken éltek a tengerparti régiókban.

A folyóvizek, patakok és csatornák mellett építették fel malokáikat, hogy a friss víz mindig elérhető legyen.

A mezőgazdaság irtásos-égetéses módszerrel. A gazdaságuk alapja a fő megélhetési forrás a manióka volt.
Erősek és egészségesek voltak, jól beilleszkedtek a trópusokon.
A Tupinambák megettek mindent, az aligátort, halakat, rákokat, kagylókat, teknősöket és a mézet vagy egy másik ellenséges indiánt, valamint termesztettek növényeket.

Metraux szerint (1929)
a Tupinambáknál volt egy mély erős koncentrált érzés a harchoz.
Ők nagyon büszkék voltak a katonai értékükre , amely megkülönböztette őket a többi népektől.
A Tupiguarani hódítás új területeken lassú és fokozatos volt és ez a történelmi tény volt köszönhető a harcosok jelenlétének , hogy intelligens navigátorok voltak a folyóvizeken.
Ez vezette a kulturális és társadalmi terjeszkedést és vallási és ideológiai kérdéseket a tizenhatodik században is.
Végül a Tupiguaraniknak sikerült meghódítani az új földeket.


Tupinambá falu

Tupinambá (Tamoio) indiánok

2015. május 10., vasárnap

CULTURAS DOS INDIGENAS NO BRASIL - ŐSHONOS KULTÚRÁK BRAZÍLIÁBAN

Malocas Enawene-Nawe


Arco Guarani


Artesanato Pataxo

Xavantes

Pintura corporal Bororo

Artesanato Kaingang


Artesanato Potiguara

Arte Guarani

Video: Arte Indigena

Video: Cultura Indigena

További bejegyzések »

2015. május 8., péntek

INDIÁNOK BRAZÍLIÁBAN

INDIÁNOK BRAZÍLIÁBAN

A Portugál hódítók megérkezésekor a mai Brazília földjére az indiánok már több évezrede ebben az országban éltek. A gyarmatosítás előtt körülbelül 5-10 millió őslakos élt, 1400 nép és több mint ezer különböző nyelv létezett a területen.

Az Európaiak számára az összes indián primitív volt. A katolikus egyházfő III. Pál pápa 1537-ben kijelentette, hogy lelkük van és az egyház kötelessége „megmenteni” lelküket. Ezzel az ürüggyel számtalan atrocitást követtek el ellenük. A Brazíliai indiánok számára a fehér uralom nehéz 500 év volt. A területüket ért több fehér invázió, a kényszermunka, járványok, mészárlások, kulturális megsemmisítés következtében az indiánok milliói haltak meg és mindez a katolikus egyház engedélyével.
De a Brazíliai indiánok túlélték és a folyamatos betörések és bántalmazások ellenére is még mindig ellenállnak, harcolnak jogaikért.

A több évszázados népesség csökkenés után 1950 után folyamatossá vált a népesség növekedése.
A 2010-es adatok szerint 896.917 fő, 242 etnikai csoport és 150 különböző őshonos nyelv létezik Brazíliában.

http://tist-fla.blogspot.hu/2013/03/braziliai-oshonos-torzsek-nevei-nomes.html

A Brazíliai indiánok különböző eltérő népek, de egyesültek az igazságtalanság elleni harcban, végül megnyerték a jogaikat és az alkotmány 1988-ban garantálta a földjeiket, lehetnek örökké indiánok, ha akarnak.
.............................

Sok elmélet létezik a Brazil indiánok eredetéről, Amerika első lakóiról.

A tanulmányok mutatják a különböző lehetőségeket, hogy honnan jöttek Amerikába.

http://tist-fla.blogspot.hu/2013/11/amerika-benepesulese.html

a) Kelet-Ázsia:

Kelet-Ázsiából a Bering-Szoroson át érték el az Észak Amerikai partvidéket. Ezek az újonnan érkezők fokozatosan terjeszkedtek. Később áthaladtak Közép-Amerikai földszoroson, elérték az Amazóniai földeket és elterjedtek egész Dél-Amerikában.
b) Óceánia:

Az indiánok ősei áthaladtak a Polinéziai szigeteken és beléptek Amerikába az Andok partjainál.

Ez a hipotézis emlékeztet minket az Arawak indiánok által készített Marajoara kerámiákra.
Egyes szerzők úgy vélik, hogy ez a művészetet az Arawak indiánok terjesztették el és tanították, amikor a Perui és Bolíviai indiánok beléptek az Amazonas folyó térségébe Brazíliában.
c) Ausztrália:

Szigetektől - szigetekig navigáltak, amíg elérték az Amerikai Andok partjait.

Vagy jöttek az Antarktisz kontinens érintésével a Tűzföldön át (Dél-Amerika déli része).
Egyéb hipotézisek azt mondják, hogy az indiánok származnak Amerikából.
A sok hipotézis rávilágít minket arra, mely szerint a Brazil indiánok Ázsiából származnak, mert a nyelvek és a fizikai típusok hasonlítanak az Ázsiai kontinens lakóira.

Ennek bizonyítására megemlíthetjük:

- Az indiánok az egyes történészek szerint emlékeztetnek az Ázsiai Mongolokra, a sárgás szín és a halvány piros keveréke, középmagas teljes lekerekített arc, rövid orr, fekete haj, kevés testszőrzet és egészséges fogak.

- Az egyes Brazíliai törzsek végeztek rituális élelmiszer felajánlásokat a halottaknak a temetőkben csakúgy, mint az Ázsiaiak.

A jezsuiták , hogy azonosítani tudják a népeket osztályozási tanulmányt csináltak a törzsi csoportokra és családokra.

Ennek a besorolás rendszernek a célja volt a korai tizenhatodik században létrehozott két csoport: a Tupi és Tapuias.
A tizenkilencedik század első felében Carl von Martius a bennszülött törzseket kilenc csoportban osztotta fel. Ugyanakkor a Német etnológus Karl Von Den Steinem nyolc ágba. Később, Steinem csak négy fő csoportban határozta meg a Brazíliai nyelveket: a Tupi, Je, Arawak és Karib.
A Portugálok amikor 1500-ban megérkeztek Brazília területére az első kapcsolatfelvételük a Tupi családhoz tartozó indiánokkal volt. A telepesek velük kerültek közelebbi kapcsolatba. Szokásaik között volt némi hasonlóság és a nyelvüket könnyebb volt megérteni.

A Tupik főbb törzsei:

Bahia és Maranhão területeken a Tupinambás és a Tupiniquins;
Pernambuco régióban a Caetés és a Tabajaras;
Az északkeleti tengerparti részeken Ceará és Rio Grande de Norte államokban a Potiguaras:

Pará állam tengerpartjainál a Taramambé;
São Paulo és Rio de Janeiro államokban a Tamoios;
A déli régiókban a Tupi és a Guarani;

Északkelet belső területein a Tupinas és az Amoipiras.

- Tupi csoport:

A Tupik szeretettek vadászni, halászni, növényeket ültetni . Kosarakat és növényi rostokból használati tárgyakat fontak. Hosszú házakban (taba) éltek , a házcsoportok közepén egy négyzetes terület volt .

Ezeket a házakat fatörzsekből építették és kókusz levelekkel, vagy náddal fedték be.
Az íjaikat és a nyilaikat fából készítették és vadászatra és halászatra használták.
A Tupiknak a legfőbb istenük Tupã volt.
A Hold és a Nap hatalmat gyakoroltak felettük. Féltek a gonosz szellemektől és démonoktól, hittek a boszorkányságban.

A funkcionárius minden egyes indián faluban a kijelölt morubixaba volt és a vének a törzsben. A sámán volt a törzsben másik tisztelt hatóság. Kiemelt szerepe a gyógyítás és a jóslás volt.

Főbb csoportjaik Amazóniában: Guajajara, Mundurucu, Kawaib, Kambeba, Mawe

http://tist-fla.blogspot.hu/2014/12/tupi-guarani.html

Tupinambas

- Je csoport:

Főként Brazília középső területein élnek. Egyes kutatók azt állítják, hogy a Je indián csoportok a tengerparton éltek és a Tupik őket a Portugál felfedezők megérkezése előtt űzték el a területről. Ismertek őket Nac-Manuc vagy Nac-horuc néven, ami azt jelenti: a föld fiai. Főbb törzsei a Timbira, Aimoré, Goitacaz, Carijó, Carajá, Bororó, Botocudo, Xavante, Xerente, Xakriabá, Kayapo. A Jé népek a fehérekkel a tizenhetedik században kerültek érintkezésbe.
Je népek kultúrája egyszerű volt tudták, hogyan kell dolgozni a mezőgazdasági termelésben. Azonban veszélyesek is voltak és folyamatosan támadtak más törzsekre élelmet keresve. Főként a patakok és a folyók mellett éltek.
Vadászatból, halászatból éltek és mézek, gyökerek és bogyók gyűjtögetéséből.

A vadászatra és halászatra íjakat és nyilakat használtak, sokan ismerték a horgokat. Nyers maniókát ettek , a kukoricát forró kövön főzték.
Ezek az indiánok imádták a csillagokat, mindig üdvözölték a napot az alkotó élet képviselőjét. Hittek benne, hogy a Hold és a Nap befolyásolja a növényeket, az ifjúságot és a születést.

http://tist-fla.blogspot.hu/2015/02/normal-0-21-false-false-false.html

Bororo

- Karib csoport:

Más néven Carias vagy Caraibas, a kannibál szó alapján, mivel ismerték és gyakorolták a kannibalizmust, azaz ették az emberi húst.
Ezek az indiánok Brazília felfedezése idején többnyire az északi Amazonas területén Amapá, Roraima és észak Pará államokban éltek.

Főbb törzseik: Waimiry-Atroari, Trio, Makusi, Bakairi, Arara.

Törzseiket a más törzsekkel vívott folyamatos harcok miatt már felbomlásban találták.

Arara

A falvaik kör alakúak voltak. A táncaik találkozott a mágia és a vallási rituálékkal. A termést mindig elősegítette az ünnepek, melyek misztikus jellegűek voltak. Ebből az alkalomból állatbőrökkel, vagy levelekből és fából készített maszkokkal díszített fel magukat. Szőrtelenítették és festették a testüket.
A mezőgazdaságban használták a fa kapát, ültettek: maniókát, kukoricát és a babot. A halászat egy nagyon fontos pont ebben a csoportban.

- Arawak csoport:

Elfoglalták a legnagyobb szigeteket az Amazonas torkolatánál. Néhány törzsük a folyóvizek a felső Xingu, Rio Negro, Juruá-Purus, Guaporé és észak Paraguay mellett élt.

Főbb törzseik: Aruã, Pareci, Cunibó, Guaná és Terena valamint az Arawak csoporthoz tartozó Aruan család népei.

Az Arawak népeknek nagyon speciális technikájuk volt a főzéshez, valamint a tetováláshoz és test festéshez.
A férfiak átfúrták az orrukat és odahelyeztek dísztárgyaikat.
Kézművességüket ma a legfejletebbnek tartják a Brazil törzsek között.

A Marajoara kerámiák nagyon hasonlítanak az őshonos Perui és Bolíviai munkákra.

A tudósok szerint , ezt a művészet az inkák tanították az indiánoknak, amikor az Amazonas folyón hajóztak . Egyes törzseik ismerték és gyakorolták az írást.

Maniókát, kukoricát, dohányt és burgonyát termesztettek.
Imádták a Napot és a Holdat. Hittek a jó és a gonosz szellemekben. Szerintük az istenek befolyásolták az emberek döntéseit.

Waura

A négy fő nagy csoport mellet létezik több kisebb csoport Brazíliában pl.: Tucano

(Tucano, Maku és Katukina csoportok), Janomami , Mura, Guato, Nambikuara , Pano és több más kisebb csoport.

2015. március 25., szerda

EGY JÖVŐ MÚLT NÉLKÜL

A fehér gyarmatosítás előtt minden szép volt . Amerika őslakosai szabadon , boldogan , gazdagságban és harmóniában éltek a természettel . A kultúrák , a hagyományok és a nyelvek erőt adtak és erőssé tették az indián embereket az őshonos népeket .

Kép forrása : galeriabrasileira.com

Arte indigena

De amikor megérint egy indián embert a civilizáció , a gazdagság ....

Te lassan el fogod felejteni a múltad , a néped , a kultúrád . Neked fontosabbá lesz a hazug és a rabló társadalom által kínált jólét , amely lopni és elvenni tud , elpusztítja az erdőket , ellopja az őseid földjét , megmérgezi a talajt és az erdőt , a levegőt .

A fehér kapitalista társadalom nem ismeri az igazságot csak hazugságot .

A fehér ember soha nem kínál csak elveszi , ami a tied . Elveszi a múltad , a jelened , a jövőd és te kitaszított maradsz és te fogsz élni nyomorban maradva ott a társadalom peremén .

Mbya-Guarani gyerekek


kép forrása : galeriaartebrasieira,com

2015. március 24., kedd

UM FUTURO SEM PASSADO

Era tudo lindo antes da colonização branca, quando apenas os índios viviam na América . As culturas, as tradições e línguas deu força para eles , têm fortes indios homens , povos indígenas. Eles viviam livremente, felizmente, na riqueza e na harmonia com a natureza .

fonte de imagem : pib.socioambential.org

arte indigena

Mas , quando toca um homem indio de civilização, a riqueza , Vocé lentamente esquece de seu passado, o seu povo, sua cultura .. Para vocé vai ser mais importante o mentiroso e o ladrão sociedade branca oferecido pela riqueza que roubar e tirar pode , destroem florestas, rouba a terra de seus antepassados, envenenar o solo e das florestas , a ar .

A sociedade capitalista branco não conhece a verdade apenas da mentira . O homem branca nunca oferece apenas tira o que é sua .Tira sua passado , seu presente e seu futuro . e vocé vai ficou proscrito e vocé vai viver , ficar lá na orla da sociedade .

fonte de imagem : pib.socioambential,org

2015. március 21., szombat

GUARANI LEGENDA - AZ ANAHI VIRÁG

GUARANI LEGENDA - AZ ANAHI VIRÁG

Hosszú ideig a Guarani törzs a Parana folyó partjainál lakott .

A törzs vezetőjét minden indián tisztelte . A főnöknek volt egy lánya , akinek a szépsége mindenki elbűvölt . A lányt neve Anahi volt , amely Guarani nyelven „ az édes hangú „ . Gyönyörű hanggal volt felruházva , amivel elbűvölte a törzset minden napnyugtakor .

Az indián hercegnő énekelt nosztalgikus és titokzatos törzsi dalokat , beszélt az eredményekről és győzelmekről , a Földanya és népe isteneinek a szeretetéről .

Egy nap a béke véget ért a békés földön . Megérkeztek a fehér emberek , a Spanyol konkvisztádorok a megszálló csapatokkal . Az indiánok harcba léptek . A Spanyol konkvisztádorok megölve sokakat közöttük a főnököt . A gyerekeket és nőket foglyoknak hurcolták el . Egy kis csoport nő és gyermek Anahi vezetésével elmenekült .

Anahit elvakította a fájdalom és megfogadta , hogy bosszút áll apja haláláért .

Egy holdtalan éjszakán belépett a Spanyolok táborába és megölte az őrszemet , majd a Spanyol kapitányt .

Anahit letartóztatták és egy gyors katonai tárgyalás után tűz általi halálra ítélik .

A katonák egy fa törzséhez kötötték ki . Anahi bátran viselkedett , amikor a hóhérok meggyújtották a tűzet ő énekelte a népe dalait és dicsérte az isteneket .
A lángok közepén találta magát és amikor már teste kezdett hamuvá válni egy csoda történt : ahogy a lángok égtek a tűz véres lett Anahi teste egy szép virággá alakult át . Azon a helyen ahol az áldozat állt a fatörzs kiterjesztette karjait tele piros vérvörös virágokkal .

A katonák megijedtek nem tudták elhinni , amit a szemük látott és elmenekültek .

Anahi virág ( Ceibo )

2015. március 10., kedd

A TITOKZATOS OMAGUÁK TÖRTÉNELME

Az első regisztrált történelem 1530-ig nyúlik vissza , hogy létezett egy törzsszövetség aminek a névadója az Omagua nép volt , akik a hatalmas feltérképezetlen területen az Andok keleti részén
éltek . Egyesek szerint az El Dorado legendán alapuló történeteket csak Diego de Ordaz találta ki , aki a nagy Orinoco folyón találkozott az őslakosokkal .
A jelenlegi megszerzett ismeretek és nemcsak az ősi iratok , könyvek tanulmányozása révén , hanem a megtalált régészeti leletekből következik , hogy a felvidéki Chiribiquete Omagua nép uralta az Amazonas-medencét ( Kolumbia, Brazília és Peru ) .
Gyakorolták a mezőgazdaságot és idejüket a kézműves , fazekas edények és arany ékszerek gyártására szentelték .

Felipe de Utre 1540 évi expedicíójában a már feltárt Carijona területen túl a Caqueta mellékfolyója az Apaporis mellett egy szinte misztikus látomása volt , amelyben messziről egy várost látott templomokkal és arany palotákkal , melyekről ő hitte , hogy ez volt El Dorado . A tizenkilencedik században a híres Olasz geográfus és kartográfus Agustín Codazzi írta többek között : egy szikla csoport furcsa alakú gránitcsúcsokkal létezik a Rio Macaya közelében . Távolból erődnek nézhető épületek romjaival , kő tornyokkal ...A legvalószínűbb , hogy Felipe de Utre nézte messziről a felvidéki Chiribiquete Carijona ősi földet , amely ma része a nemzeti parknak Kolumbiában Caqueta tartományban .
Egyes kutatók , akik tanulmányozták a Kolumbiai Meta lemezen található szertartási halmokat beszélnek egy letűnt kultúráról , amely egészen 1650-ig uralta hatalmas területen a Kolumbiai Orinoco és az Amazonas területét . Tény, hogy az Omagua törzsszövetség valóban létezett , ahogy azt 1542-ben Gáspár de Carvajal leírta .
Úgy gondolják , hogy az Omagua kultúra központjában Chiribiquete volt . Az utolsó bizonyíték az Omagua kultúra létezésére visszanyúlik a 17. század második felébe , amikor Samuel Fritz az Amazonas és mellékfolyója a Putumayo területeit látogatta meg .
Úgy gondolják , hogy később a tizennyolcadik században a Juruá, Purus és Caqueta folyók összefolyásánál az Omagua etnikum túlélői behatoltak mélyén a Caqueta folyó vidékére és menedéket találtak az ősi Chiribiquete földön , ahol őseik sok évszázaddal korábban tettek a területen gyönyörű barlangrajzokat a barlangokban .
A történelem könyvek és a régészet nem írják le az Omagua népet mint törzsszövetséget , hiszen ez az ősi népet megtizedelte egy vírus , amelynek az Európai hódítók voltak tudatlanul a fuvarozói . Tény, hogy a német hódítók első útjai és Francisco de Orellana expedicója a felelős a himlő vírus és egyéb betegségek terjedésének az Amazóniai bennszülöttek között , de különösen az után , hogy 1680-ban a Spanyol jezsuiták ( Quito ) betörése és a Portugál egyház
( Belém ) által elterjedtek a vírusok és a baktériumok és törölték örökre az ősi Omagua kultúrát .

Az Omagua kultúra a csúcsot nem sokkal a Spanyolok érkezése előtt érte el , akik felhívták a figyelmet , hogy magas ismeretekkel . készségekkel és bölcsességgel rendelkeznek .
A legkorábbi leírást az Omagua társadalomról Gaspar de Carvajal írta . Gaspar de Carvajal Francisco de Orellana lelkésze volt , aki részt vett abban az expedícióban , mely elsőként hajózott végig a nagy Amazonas folyamon . A Francisco de Orellana expedíció 1542 május 21-én érte el a Rio Trinity folyó torkolatát ( ma Rio Juruá ) . A part közelében a Rio Juruá és az Amazonas találkozásánál egy nagy település állt . Orellana rájött , hogy ez a mitikus Omaguák földje „ Grand Aparia „ . A folyó mellett tornyosultak a hatalmas hosszú házak és rengeteg szépen faragott vázáik voltak . Az érkező Spanyolokat az arany város ( El Dorado ) legendákkal és arannyal etették . Az arany városokról szóló mesés történetek hatására az Omagua népek által lakott területekre több expediciót vezettek , többek között Georg von Speyer ( 1536 ) , Philipp von Hutten (1541 ) és Pedro de Ursua (1560 ) .
Az Omaguák először 1538-ban találkoztak az Európaiakkal , amikor a Diego Nunes expedíció feltárást végzett a Huallaga és az Amazon medencékben .

A Spanyolok jelentős számban a17. és a 18. század elején érkeztek , abban az időben a Nyugati Amazonas-medencében az Omagua nyelvet mintegy 100.000 ember beszélte két fő területen : az Amazonas folyón a Rio Napo torkolata és Rio Jutai között , valamint az Aguarico és a felső Napo folyó területeken .

Az Omagua , valamint a velük rokon Cambeba népnek a neve Portugál nyelven : Canga Peba ” lapos fejű". Ezeknek az embereknek a bizarr szokása volt két lapos deszka között a bölcsőhöz kötözni az újszülöttek fejét és a annak megnyomásával adtak egy furcsa formát a fejnek . A cél az volt , hogy a fejforma hasonlítson a holdra . A csecsemők feje elől és hátul olyan lapos lett „ mint az ember tenyere „ . Ez a szokás később a jezsuiták érkezésével eltűnt .

Az Európai hódítók érkezése előtt az Omaguák tunikát viseltek , társadalmi szervezetben éltek és nagyon harciasak voltak , nagy harcosoknak írták le őket , a művészetükben szerepet kapott a nyíl . Képzett gazdálkodók voltak , termesztettek maniókát , kukoricát , gyapotot és dohányt . Ők bonyolították le a só kereskedelmet , halásztak és vadásztak . Házaikat a folyók partjainál és azok ártereinek közelében építették . Minden falu 30 vagy 40 házból állt . melyet egy nagyon nagy család foglalt el ( 700 fő ) . A mindennapi életükben érvényesült a tiszteletteljes kapcsolat a környezetükkel és az állatokkal .

Az Omagua emberek az Amazonas síkságra az első században (Marajo sziget , Brazília) léptek be .
Ezt a kultúrát először az V. században (Itacoatiara- Brazília) azonosították különböző színű kerámiák jelenlétében (fekete, piros és fehér) .
A sokszínű hagyomány fokozatosan terjedt nyugat felé a központi Amazon (Nagy Aparia) és Ecuador térségébe a V. és a X . évszázadok során . A Carbon-14 eredmények szerint a kilencedik és tizedik században az Omaguák elérték a Napo, Aguarico, Coca, Tiputini és Yasuni folyók partjait .

Az első jezsuita terjeszkedés idején az Amazonas vidékén az Omaguák voltak a legjelentősebb kultúrával rendelkező és a legnagyobb létszámú nép , az összes többi törzs kicsi volt , nomádok és a különböző nyelveken beszéltek .

A jeszuita redukciókhoz 1645-ben csatlakoztak .
1687-ben Samuel Fritz érkezett az Omaguák lakta területre és néhány éven belül az Omagua nyelven kifejlesztett egy katekizmust .
Az 1690-es években a Portugálok szakaszosan , majd a később intenzívebben rabszolga razziákat indítottak Pará városából ( ma Belém ) . ennek hatására a Középső Amazonas területi Omaguák és szomszédos Yurimaguák elmenekültek a biztonságot adó a Napo folyó torkolatánál levő jezsuita misszió települések közelébe .
A menekültek beáramlása hozzájárult ahhoz , hogy a jezsuiták és az Omaguák lakosok kapcsolata megromlott a missziós településeken . 1697-ben az Omaguák Payoreva főnök vezetése alatt több településen a jezsuita misszonáriusokra támadtak , a lázadást Fritz kérésére katonai erővel elfojtották .

Az Omagua lakosság száma a 18. század elején a Spanyol gyarmati hatóságokkal szembeni ellentétek és a betegségek miatt drasztikusan csökkent . Ahogy a pap Angel Cabodevilla írta : ” A kapcsolatok az érintkezések a kívülállókkal betegségeket hoztak rájuk és ez volt a fő oka haláluknak , valamint a konkviszta általi erőszak ” .

A jezsuita redukciók ( 1767 ) felszámolása után az Omaguák fenyegetve voltak minden oldalról : az indiánok és más etnikai csoportok őket árulóknak látták , hogy segítették a jezsuitákat . A Portugálok azt gondolták , hogy ők szövetségesek a Spanyolokkal és a Spanyolok azt , hogy szövetségesei a Portugálokkal .

Hamarosan a nagy Amazóniai Omagua nép minden irányba menekült ,
elpusztultak a betegségekben végül eltűntek , egyesültek más etnikai

csoportokkal . 2011-ben az Omaguák Peruban : "kevesebb , mint tíz idős
ember " , a Kambeba nyelvet beszélők száma sem volt több a Brazíliai Tefe város mellett . A Kambeba etnikum 2000-ben Brazíliában 156 fő .

Az Omagua nyelv szorosan kapcsolódik a Kokama nyelvvel . Rodrigues besorolása szerint a Tupi Guarani csoport III alcsoportjába tartozik . Alternatív Omagua nevek a következők : Agua , Anapia, Ariana, Cambeba, Cambeeba, Cambela, Campeba, Kanga Peba , Compeva, Janbeba, Kambeba, Macanipa, Omagua Yete, Pariana, Umaua, Yhuata .