Translate

2013. november 30., szombat

A HUANCAVILKÁK ( LOS HUANCAVILCAS ) A CSENDES - ÓCEÁN HAJÓSAI



 A Huancavilcas vagy Guancavilcas őshonos nép a Kolumbusz előtti időkben Ecuador parti vidékein élt  Manabi , Santa Elena , Guayas és El Oro tartományokban .
A legfigyelemreméltóbb Huancavilcas települések a Colonche , a Puna és a
Guayaquil - öblökben voltak .
Egyes kutatók  Manteño-Huancavilca néven is nevezik a kultúrát annak ellenére , hogy régészetileg a Huancavilcas idősebb , mint a Manteños .
A Területen a Guangala kultúra (ie 500 – i.sz 500 ) , a Bahia kultúra ( i.e. e 500  . i.sz 500 ) és a Huancavilcas Kultúra ( i.e. 500  i.sz. 1530 ) között létezett .

A Huancavilca kultúra három elkülönülő csoportba sorolható :
1. Manteños (Manabi)
2. Huancavilcas (Guayas és Santa Elena)
3. Punáes (Guayas és El Oro) .
Spanyol krónikások és a történészek megállapították a kulturális különbözőségeket a három csoport között , azonban bebizonyították a kölcsönös kereskedelmi és testvéri együttélést .
A Huancavilcas kerámiák nagyon sötétek és nagyon meghatározott geometriai formák jellemzik  ,  a szobrok ember alakúak  és zoomorphikusak .


A Huancavilcas nyelv nem jól dokumentált és a nyelvet nem besorolhatónak tartják  .
Jijón és Caamaño (1941) ,  Paz és Mino (1961) feltételezik , hogy a Huancavilkák és többi szomszédos csoportok egy feltételezett nyelvcsalád az Atallán tagja volt .
Jijón és Caamaño szerint a Manta-Huancavilcas-Punáes csoport egy nyelv , melynek különböző változatai vannak , de nincs elég empirikus bizonyíték ami ezt  megerősíti .
A Manta-Huancavilcas-Punáes és különböző változatai kapcsolódnak a Mochica , Canari és a Puruhá nyelvekhez .
Ezt a nézeteket azonban az egyéb Dél-Amerikai nyelvészeti osztályozási kísérletek  részben fogadják el (Loukotka, 1968) .

A feltételezett Atalan (Atallan , Tallan, Maja) nyelvi csoporthoz 6 nyelv és több kisebb-nagyobb közel 80 etnikum tartozott .
1. Huancavilcas ( Guancavilcas )
2. Manta
3. Puná
4. Kara 
5. Tumbez

A Manteño-Huancavilca tengeri kultúra Nyugat-Ecuadorban virágzott i.sz. 500 és i.sz. 1526 között a Spanyol konkvisztádorok megérkezéséig . Kulturális hatalmuk északon a Kolumbiai határig ért , míg délen a Puná-sziget is hatalmi befolyásuk alá került . 

A jelentések szerint a Huancavilkák harcias népek és kiváló harcosok voltak  ;  fegyvereik az  íj és nyíl . Kitűnő navigációs ismereteik voltak . Kis faházakban éltek .
Általuk művelt manióka , jamgyökér , bab és a kukorica . Vadásztak és halásztak .
A leszármazottaik Santa Elena tartományban élnek .
Házaikat és szobraikat kőből készítették . Híresek voltak arany , ezüst és réz tárgyaikról . 
A kereskedelem volt az egyik fő gazdasági tevékenységük .
export kereskedelmi árucikkeik voltak a Spondylus kagyló héj , pamut szövet,  arany, ezüst, réz és obszidián tükör .

A Manteño-Huancavilkák hatalmas balsafa vitorlás tutajokat építettek , járműveiknek húsz főnyi legénysége volt , melyek akár 60 méter hosszúak és súlyuk 17.000 kilogramm volt  , a rakomány súlya elérhette akár a 40 tonnát ..
Tutajaikat vastag egymáshoz kötözött balsafarönkökből építették , fedélzetük vesszőkkel volt lefedve . Nagy négyzet alakú pamut vitorlájuk volt , egyes tutajokon elő vitorlát is használtak . 
A balsa tutajok felépítménye ellenállt az erős tengeri hullámzásoknak . 
A parti hajósok az Inkák alattvalói voltak , akiket az inka harcosok csak hosszú és kemény harcok árán tudtak legyőzni . Az Inkák hatalmuk alá vonták ugyan ezeket a parti népeket , de kultúrájukat már nem tudták rájuk erőltetni . 
A Manta és a Huankavilka népek ügyes hajósok voltak , kiváló navigátorok voltak , kereskedtek a messzi településekkel és a  tutajaikkal eljutottak délen Peru és Chile területeire  ,  északon a mai Mexikói Kaliforniai-öböl térségébe . 
A legnagyobb tutajaik a kisebb tengeri viharokat is könnyedén átvészelték . 
Az Ecuadori valamint a Perui tutajok széllel szemben is könnyen tudtak haladni. 
Úgy érték el , hogy különböző méretű deszkalapokat ( guara ) dugtak a farönkök közt a vízbe , míg másokat felvéve szabályozták és az útirányuknak megfelelően tudták kormányozni a tutajaikat. 
A Dél-Amerikai balsa tutajok feltűnően hasonlítanak a Kínában , Dél és Délkelet-Ázsiában használt tengeri járművekre . Ez a hasonlóság oly erős , hogy véletlen nem lehetett . 
A tutaj építési ismeretek feltehetően a Kínából érkező egyik bevándorló hullámmal érkezett a térségbe .

A Cambridge-i egyetem tudósának Joseph Needhamnak több kötetes munkája van a Kínai civilizációról , amiben tényezők mutatnak Kína és az Amerikai kontinens közötti kapcsolatokra .
A  transz pacifikus kontaktus hívei által idézett egyik legfontosabb lelet a centerboard .
Ugyanez a guara , ami stabilizálja a balsa tutajokat Ecuadorban  , mint az Ázsiai tutajokat a csúszó leeboard  .
Vagyis a találmány függetlenül készült a Csendes-óceán mindkét oldalán , vagy amint Heyerdahl és sokan mások gondolják , hogy az őskori tengerészek vitték a guara találmányt Ázsiából Ecuadorba , illetve az ellenkező irányba . Tim Severin Ír felfedező az 1990-es években újraélesztette ezt a hipotézist és arra a következtetésre jutott , hogy a legvalószínűbb módja az érintkezésnek  a két terület között , a Kínai bambusz tutajok voltak .










2013. november 28., csütörtök

A DÉL - AMERIKAI AMAZONOK LEGENDÁJA




1540-ben Gonzalo Pizarro expedíciójához csatlakozik Francisco de Orellana Quitóban, melynek célja El Dorado és La Canela felkutatása. Nagy nehézségek, viszontagságok közben átkelnek az Andok hegyláncain és elérik a Coca folyót. Itt két hajót építenek, ezeken folytatják útjukat. A hosszú út során elfogyott az élelem, majd a vízesések miatt kénytelenek elhagyni hajóikat. Gonzalo Pizarro megbízza Orellanát, hogy egy kisebb csapattal élelmet szerezzen az expedíció számára. 1541-ben Orellana és 60 honfitársa a Coca folyó mellől indul útnak. Nemsokára hajót építenek , azon folytatják útjukat. Elérik a Napo , majd a Solimoes folyókat. Az utazás történetét Gaspar de Carvajal domonkos szerzetes írta le. Az egyik folyó menti népnél hallanak először az Icamiabákról a harcias asszonyokról kik férfiak nélkül élnek. Az Icamiabák megtámadják a szomszédos népek falvait és elhurcolják a férfiakat. A született leányokat harcosokká nevelik , míg a fiú gyerekeket megölik. Állítólagosan 70 faluban éltek , a falvakat utak kötötték össze. Egy másik nép arról mesélt, hogy az Oriximinák országában tömérdek arany és drágakő található....
A Madeira folyó torkolatánál a Mura nép fiatal harcosai támadnak rájuk, de rövid harc után meghátrálnak. Tovább folytatva útjukat valahol a Nhamunda , vagy a Trombetas folyó torkolatvidékén csónakok flottája indul támadásra ellenük. A Spanyolok döbbenten veszik észre, hogy a támadó harcosok nők. Carvajal írja: "anyaszült meztelenek, csak övet viselnek derekukon. Nem ismernek félelmet, minden nő tíz indián harcossal ér fel." A támadás után eltűnnek a szigetek labirintusában. Ezekről a harcias nőkről az Amazonokról nevezik el a folyót Amazonasnak. A Rio Nhamunda és a Trombetas folyók alsó szakasza volt otthona ennek a legendás törzsnek. Ezen a területen abban az időben egy fejlett kultúrájú nép a Konduri (Konuri) élt. Művészi szobrokat készítettek, melyek állatokat, legtöbbször békákat ábrázolnak. Talán ennél a népnél volt az a szokás, hogy a nők harcoltak. A Kondurik a hátrahagyott tárgyi emlékeken, valamint a róluk szóló legendákon kívül semmit nem hagytak hátra. Később beljebb vonultak az erdőkbe, ahol beolvadtak a szomszédos Karib nyelvű népekbe. 
1542-ben Francisco de Orellana  sikeresen  eléri az Atlanti - Óceánt .....







2013. november 9., szombat

BEVÁNDORLÁS AMERIKÁBA ( AMERIKA ELSŐ LAKÓI )



IMMIGRATION OF AMERICA ( AMERICA'S FIRST INHABITANTS )

A Homo Sapiens Amerikába érkezésének pontos ideje máig nem tisztázódott. A tény az, hogy a több hullámban, több irányból és több népcsoporthoz tartozó emberek vettek részt az Újvilág benépesedésében. Mai el nem fogadott ismeretek szerint a legkorábbi emberek Ausztraloid típusúak voltak, nagyon hasonlítottak az Afrikaiakhoz. 
Ez az ősi típus feltehetőleg két útvonalon jutott el az Amerikai kontinensre.

1. AUSZTRALOID BEVÁNDORLÁS:

Első hullám:

A Délkelet-Ázsiából kiindulva a Csendes-Óceáni parti vidékein észak felé haladó Ausztraloid emberi csoportok a Bering-földhidat kb. 50-60.000 éve  érték el ( egyes feltevések szerint 75.000 éve ). 
Az akkori Alaszka és Kanada belső területeit azon időszakban vastag jégtakaró borította, viszont a parti területek jégmentesek maradtak és a meleg óceáni áramlat fűtötte nem érvényesült annyira a hideg, mint a szárazföld belsejébe.
 Adott volt, hogy a Bering-Szoroson átkelt emberek tovább folytassák  útjukat déli irányban új hazát keresni.

Második hullám:

Ugyancsak az Ausztraloid emberekhez tartozó csoportok Dél-Ázsiából egy másik irányban Indonézián át 5-60.000 éve elérték Ausztráliát. Ezt az utat tengeri útvonalon át kellet megtenniük. Ha a hajózási ismereteik kezdetlegesek is voltak (csónakok, tutajok ) képesek voltak és meg is tették benépesítették az Ausztráliai kontinenst. Feltehetőleg egy természeti katasztrófa ( vulkán kitörés ) elől menekülők Ausztráliából tovább indulva szigetről - szigetre haladva elérték Dél-Amerika partjait 
25-30000 éve . 
Az Ausztraloid típusú emberek a nyomait több Északkelet- Brazíliai államban megtalálták .
  • PEDRA FURADA 50-60000 ?
  • PEDRA PINTADA 50000 ?
  • LAGOA SANTA 30000 ?
A régészeti lelőhelyeken talált kőeszközök, faszén és emberi maradvány leletek  igazolják, hogy ezek a területek lakottak voltak  50.000 éve .
A Chilében található Monte Verde lelőhely legkorábbi leletei 33.000 évesek , ugyanitt és több más lelőhelyről is előkerültek 30.000 éves emberi jelenlétre utaló eszközök és tárgyak.
Mexikóban Silvia Gonzalez a Liverpooli egyetem antropológusa a koponyamaradványok vizsgálata után arra a következtetésre jutott, hogy az első Amerikaiak Japánon és Polinézián át Ausztráliából jöttek és Amerika Csendes-Óceáni partvidékein telepedtek meg . 
A kutató a Mexikóban és a Kaliforniai - Félszigeten talált koponyákra és a dárdahegyekre alapozza állítását . A Kaliforniai-Félsziget déli részén egy mára eltűnt ősi ember típus élt a 
( Guaikuri-Periku ). E népcsoport koponya maradványait vizsgálva több antropológus is Melanéziai jellegzetességeket 
találtak . Az Egyesült Államokban szintén tártak fel 50.000 éves emberi maradványokat és tárgyakat .
Az Ausztraloid emberek vonásai, testi jellegeik kimutathatóak a Dél-Amerikai Szelknam , Alakaluf , Jahgán, és egyes Kelet-Brazíliai Jé népeknél.
Trombetti nyelvész szókincsbeli és nyelvtani hasonlóságokat azonosított a Tűzföldi nyelvek és az Ausztrál nyelvek között .


2.    EUROPID BEVÁNDORLÁS:

Az Ausztraloid ember típus után Európából a mai Spanyol és Francia területekről egy fehéres bőrű népfaj érkezett Észak-Amerikába 16-20.0000 éve. Ők a Clovisi emberek. Régészeti leletek, tárgyak, koponya maradványok és a DNA bizonyítékot adnak arra, hogy a Solutrean kultúrát hordozó Europid ember megjelent az Amerikai kontinensen.
A népfaj utolsó képviselője  Új -Funland szigetén a Beouth nép, mely 1850-ben kihalt.
A Solutrean bevándorlást a DNA teszt igazolja . Az Y-DNA  R1 haplocsoport ma is megtalálható jelentős mértékben az Észak - Amerikai Algonkin és Irokéz népekben . 
Algonkin 38,1 %
Cherokee 37,1 %
Továbbá megtalálható  az R1 haplocsoport :
Maja : 12,7 % , Guarani : 9 % , a Gé : 8 % és több más őshonos Amerikai népcsoporthoz tartozó embereknél  .

3. ÁZSIAI-SZIBÉRIAI BEVÁNDORLÁS:

A Kelet-Európai, Közép és Észak-Ázsiai
kisebb-nagyobb ember csoportok 12-13.000 éve keltek át Amerikába ugyancsak a Bering-Földhídon és a Csendes-Óceán partvidékein haladtak dél felé.
A több egymást követő hullámban az ősibb Ausztraloid és Europid csoportokat a perem vidékekre szorították.
4. MELANÉZ-POLINÉZ BEVÁNDORLÁS:

A Polinézok kiváló hajósok voltak és nem nehéz nem elfogadni, hogy Új-Guinea partjaitól kiindulva szigetről-szigetre haladva eljutottak az Amerikai kontinens partjaihoz. 
A Melanéz-Polinéz csoportok több kisebb hullámban érkeztek i.e..10.000 - i.sz.1000 között . 
A Melanéz és  Polinéz bevándorlás elméletét támogatja az antropológia, a néprajz és nyelv tudomány.
Íjak, nyilak, dárdák, fúvócsövek, koponyadeformálás, orrdíszek, mellkas lemezek, tetoválások, fésűk, textíliák, függőágyak, szúnyoghálók, kunyhók, fűszoknyák, függőhidak, tutajok, evezős csónakok, bőr és fa dobok....
Meglepő testi hasonlóságok léteznek a különböző ősi indián csoportok és a Melanéz-Polinéz emberek között ( pl. Siriono nép, Bolívia ) .


5. PRE-MAGYAR BEVÁNDORLÁS :

Egy a mai Magyar és a Sumer nyelv közös ősi nyelvét hordozó csoport  4.500 - 5000 lépett be először az Amerikai kontinensre. Nyelvi nyomaik kimutathatók elsősorban a Kaliforniai Peneut és több kisebb Hokan és a Peneut nyelvcsaládhoz tartozó Észak-Amerika nyelvek szavaiban és grammatikai szerkezetében. Közép-Amerikában főként a Maja,  Dél-Amerikában a Mochica, Atalán, Chipayan és a Mapuche valamint több kisebb Andoki és Páez nyelvben....

Ez a csoport volt az őse az Észak-Amerikai Na-Dene csoport népeinek .


7. PROTO-JAPÁN  (JOMON ) :

Az ősi Ecuador parti területeire a Japán szigetekről több mint 5500 évvel ezelőtt kisebb bevándorlás történt. Az Ecuadori Sta.Elena félszigeti Valdivia kultúra felfedezése 
Betty J. Meggers és Clifford Evans régészek nevéhez fűződik . 
A Valdívia kultúra ie. 4400 - ie. 1450 között az Amerikai kontinens egyik legelső, legkorábbi kerámiát készítő ismert civilizációja volt.

8. KÍNAI BEVÁNDORLÁS:

Kínában i.e. 1600-tól i.e-1122 közötti időben a Sang (Shang) dinasztia uralkodott. 

A dinasztia bukása után a mítosz szerint 250.000 ember menekült a Csendes-Óceánra. 
Egy csoportjuk Mexikóban telepedett le , ahol részt vettek az Olmék kultúra felvirágzásában. Egy másik csoportjuk folytatta tovább a tengeri útját és a mai Peru partvidékén talált új hazára.



 http://tist-fla.blogspot.hu/2013/12/kinai-bevandorlas-nyomai-az-osi-perui.html

http://tist-fla.blogspot.hu/2013/11/tengeri-hajozas-az-ecuadori-manta.html


http://tist-fla.blogspot.hu/2012/02/az-olmek-olmec-nep-rejtelyes-eredete.html



9. ESZKIMÓ BEVÁNDORLÁS : 

Az Eszkimók legkorábbi egyértelmű azonosítása az Észak-Amerikában a Pre-Dorset kultúrában 5.000 évvel ezelőtt. Megjelenésük Alaszka sarki területein ekkorra datálhatóak.
A Pre-Dorset kultúra előzménye Szibériában 18.000 évvel megy vissza.

TOVÁBBI BEVÁNDORLÁSOK:

Nem egészen bizonyított, beismert ( kevés tárgyi leletek, adatok ?) szerint a Viking, a Föníciai, az Egyiptomi és az Észak-Afrikai 
( Karthágói , Berber ) és Római telepesek is kikötöttek hajóikkal Amerikában. 

 http://tist-fla.blogspot.hu/2013/12/foniciaiak-kozep-es-del-amerikaban.html

Egyiptomi
Viking
Föníciai

Igaz ezek nem gyakorolhattak nagy hatást (szakállas fehér istenek Mexikóban és Peruban, Föníciai felíratok Észak és Dél-Amerikában ) avagy mégis ? 
                                                              
  http://tist-fla.blogspot.hu/2013/12/foniciaiak-kozep-es-del-amerikaban.html


 
Huancavilca balsa tutaj , Ecuador
Balsa hajó , Peru , Titicaca-tó
Szigeti -Arawak katamarán
Amerikai benépesülésének főbb irányai


Ashaninca , Kelet-Peru
Huarpe , Argentína
Pericu , Mexikó , Kaliforniai-Félsziget
Huarpe , Argentína