A Portugálok a mai Brazília partvidékén a harcos Tupi-Guarani nyelvű csoportokat találták , ismertebb néven a Tupinambákat.
A krónikások a partokon a nagy konföderációt alkotó Tupiguarani helyi népességet fejlettebbnek
tartották a területen őshonos Tapuja népeknél társadalmuk kezdődő
állami szinten volt.
A Tupi-Guarani kerámiákat jellemzi a sokszínűség, ami csatlakozik a fehér alaphoz.
A Tupi-Guarani kerámiákat jellemzi a sokszínűség, ami csatlakozik a fehér alaphoz.
 |
| Tupiguarani kerámia |
Úgy vélik, hogy ennek a fazekasságnak a széles körű terjesztése hozzájuk köthető és a kulturális központjuk Amazóniában volt onnan terjedt el a Brazil tengerparton.
Donald Lathrap és Evans alátámasztják
azt a hipotézist, hogy az eredeti központjuk a Brazíliai Amazónia volt.
Rodrigues (2007) úgy
véli, a Proto-Tupian őshaza valahol a Guapore és Aripuanã
folyók és a Madeira
folyó vízgyűjtőjében volt. Úgy véli,
a Proto-Tupian
nyelv visszanyúlik, mintegy 5000 évre.
Donald Lathrap és Evans valamint P. W. elismerik, hogy a Tupikat alkotó hét nagy ág Amazóniai származású volt és az egyikük emigrált délre, elérte és egyesült a Guaranikkal, Paraguay lakóival.
Donald Lathrap és Evans valamint P. W. elismerik, hogy a Tupikat alkotó hét nagy ág Amazóniai származású volt és az egyikük emigrált délre, elérte és egyesült a Guaranikkal, Paraguay lakóival.
A Tupi-guaranik i.sz. 1000 körül elkezdték
megszállni a Brazil tengerpart déli és középső területeit , beleértve a Cabo
Frio régiót.
A Tupi nyelvtörzs felosztása széles, kiterjed egy sor törzsre Brazília, Argentína, Bolívia, Paraguay, Peru és Uruguay államok területén .
A Tupi nyelvtörzs felosztása széles, kiterjed egy sor törzsre Brazília, Argentína, Bolívia, Paraguay, Peru és Uruguay államok területén .
A "Tupi-Guarani" (kötőjellel)
összehozza a Guarani: (Kaiowá, Nhandeva és Embiás) és a Carijós (Mbyás vagy
Embiás)csoportokat a La Plata-medencében,
az Uruguay és Paraná folyók völgyében és Tupikat a Maranhăo és Rio de Janeiro államok
partjainál, az úgynevezett Tupiniquin és Tupinambá ( Tamoio), Potiguar,
Temiminós, Tabajarás, Caetés csoportokat.
Míg a "Tupiguarani" (kötőjel nélkül) a régészeti leletek által ismert néprajzi csoportok.
Míg a "Tupiguarani" (kötőjel nélkül) a régészeti leletek által ismert néprajzi csoportok.
Sok régész azt állítja , hogy Tupiguaranikat jellemezte a sokszínű és hullámos kerámia,
azonban több Tupi-guarani csoportnak nem volt fazekasság történeti korszaka,
mint pl. Tapirape, Mundurucu és Guayaqui (Prous, 1992).
Körülbelül i.sz 1000-ben (vagy 900)
érkezett a Tupiguarani hagyomány Rio de Janeiro államba a Paraíba do Sul
folyóhoz.
A Tupiguaranik az Európaiakkal levő kapcsolatok, érintkezések, kulturális hatások miatt sokat szenvedtek.
A Tupiguaranik az Európaiakkal levő kapcsolatok, érintkezések, kulturális hatások miatt sokat szenvedtek.
A falvaik a tenger közelében és a hátországban a
Serra do Mar hegységhez vezető dombokon voltak találhatóak.
Hans Staden (1555) leírta, hogy a falvak kis távolságra voltak egymástól.
Az indián népesség kommunális struktúrában vagy malokákban élt, amiből rövid időre kiléptek, amíg a halászat vagy háború tartott.
A falvaikat az ellenséges törzsekkel határos területeken megerősítették .
A falakat fatörzsekből készítették vagy olyan magas kerítéseket építettek , mint egy ember.
Hans Staden (1555) leírta, hogy a falvak kis távolságra voltak egymástól.
Az indián népesség kommunális struktúrában vagy malokákban élt, amiből rövid időre kiléptek, amíg a halászat vagy háború tartott.
A falvaikat az ellenséges törzsekkel határos területeken megerősítették .
A falakat fatörzsekből készítették vagy olyan magas kerítéseket építettek , mint egy ember.
A bejárati kapuk a tengerparton és a
szárazföldön elérték a 2 vagy 2,5
m magasságot.
Ezek a kapuk azt a célt szolgálták, hogy megvédjék őket a behatolók ellen abban az esetben, ha a támadók ostrom alá vették a falut vagy körülzárták.
Ezek a kapuk azt a célt szolgálták, hogy megvédjék őket a behatolók ellen abban az esetben, ha a támadók ostrom alá vették a falut vagy körülzárták.
Egy tipikusan esőerdei társadalom volt
ideológiai okokból örökös migrációban elsősorban kenukkal a folyókon és a
tengeren.
Régebben sűrű erdős területeken éltek a tengerparti régiókban.
Régebben sűrű erdős területeken éltek a tengerparti régiókban.
A folyóvizek, patakok és csatornák
mellett építették fel malokáikat, hogy a friss víz mindig elérhető legyen.
A mezőgazdaság irtásos-égetéses módszerrel. A gazdaságuk alapja a fő megélhetési forrás a manióka volt.
Erősek és egészségesek voltak, jól beilleszkedtek a trópusokon.
A Tupinambák megettek mindent, az aligátort, halakat, rákokat, kagylókat, teknősöket és a mézet vagy egy másik ellenséges indiánt, valamint termesztettek növényeket.
Metraux szerint (1929)
a Tupinambáknál volt egy mély erős koncentrált érzés a harchoz.
Ők nagyon büszkék voltak a katonai értékükre , amely megkülönböztette őket a többi népektől.
A Tupiguarani hódítás új területeken lassú és fokozatos volt és ez a történelmi tény volt köszönhető a harcosok jelenlétének , hogy intelligens navigátorok voltak a folyóvizeken.
Ez vezette a kulturális és társadalmi terjeszkedést és vallási és ideológiai kérdéseket a tizenhatodik században is.
Végül a Tupiguaraniknak sikerült meghódítani az új földeket.
 | ||
| Tupinambá falu |
 |
| Tupinambá (Tamoio) indiánok |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése